Üstökösrandevú Chiléből
2020. március 27-én az északi félgömb lakói számára, az elmúlt két évtized leglátványosabb üstökösét sikerült a NASA által működtetett WISE elnevezésű infravörös űrteleszkóp NEOWISE (Near-Earth Object Wide-field Infrared Survey Explorer) programjának felfedezni. Izgalmas tavasz volt, hiszen két reményteli, végül szétesett üstökös után reménykedtünk abban, hogy ez a kométa túlélni napközelségét.
Az igazán nagy izgalom 2020. június 22-én kezdődött, amikor a SOHO napkutató űrszonda felvételein megjelent a csupán 44 millió kilométeres napközelsége felé tartó üstökös. Az űrszonda képein egy „egészséges” és a vártnál is fényesebb üstökös köszönt vissza. A perihélium után alig tíz órával, 2020. július 4-én hajnalban sikerült először Magyarországról megfigyelnünk a pirkadat fényeiben szinte elvesző, mindössze 4-5 fok horizont feletti magasságban észlelhető üstököst.
A következő hajnalokon egyre kedvezőbb helyzetbe került és szerencsés módon az időjárásra sem lehetett panasz. A körülbelül 1,5-2 magnitúdó közötti üstökös megjelenése hamar bejárta a sajtót és egyre több szakmabeli és laikus az ég felé fordította a fényképezőgépét. A harminctól fiatalabb korosztály számára (még ha néhányan látták is kisgyermekként a C/1995 O1 (Hale-Bopp-ot), ez volt a várva várt üstökös. Pedagógusként, életem egyik legnagyobb lehetőségét láttam meg benne, hiszen nyári szabadságomat töltve csak az időjárás akadályozhatta meg az észlelést. Megfogadtam, hogy amikor csak tudom lefényképezem az égi vándorunkat (eredmény: 48 nap, 18 átfotózott éjszaka, 122 GB adat, 3766 képfájl).
Minden egyes alkalomnak megvolt a maga varázsa. 2020. július 8-án hajnalban egy elképesztő méretű NLC-vel (éjszakai világító felhő) együtt volt megfigyelhető, amit ha valaki a saját szemével látta, az egy életre nem felejti. A csóva egyre hosszabb lett és a görbülete is napról-napra egyértelműbbé vált. Nagy öröm volt, hogy 2020. július 11-én sikerült először a távcsövem is bevetni, amivel az akkor még halvány ioncsóvát is észlelhettem. Július 13-án volt az utolsó hajnali megfigyelésem, ezt követően az esti égbolton próbálkoztam. A cirkumpolárissá vált üstökös fényképezésével a következő hetekben meggyűlt a bajom. Sajnos néhány kivétellel borús vagy fátyolfelhős égbolt fogadott, ami ellehetetlenítette a fényképek elkészítését. Az augusztus eleji telihold sem igazán segített, mire csökkent a fázisa, addigra a kométa igencsak elhalványodott, alacsonyabban látszódott és kezdte felvenni az átlagos üstökösökre jellemző megjelenést (kerek zöld kóma). Az utolsó észlelésem 2020. augusztus 20-án este végeztem, amikor a fényességét már csak 7,4 magnitúdóra becsültem, kinézete pedig árnyéka volt a júliusi önmagának.
A halványodó C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös a fényképezés előtti két hétben több galaxissal és gömbhalmazzal is találkozott, de még izgatottabban vártam, hogy megközelítse a C/2017 T2 (PANSTARRS) üstököst. Az augusztusi borús éjszakák nem csak a hazai üstökösészlelőket, hanem a világ legismertebb robottávcsöves helyszínein próbálkozó asztrofotósokat is bosszantották. Több látványos együttállást szerettem volna megörökíteni - elsősorban a saját eszközeimmel, de ezt az üstököstalálkozót kizárólag Chiléből volt lehetőségem fényképezni.
2020. augusztus 12-én hajnalban, a távvezérlésű Chilescope VST rendszerével nagyon rövid időablakom volt, ugyanis a kométák 1-2 fokkal voltak a határértéknek beállított 30 fok felett, ezért nagy szerencse, hogy egyáltalán be tudtam fejezni a képet. A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös összfényességét 6,7 magnitúdóra becsültem, csóvái egyre rövidebbek és halványabbak.
Az üstökösrandevú másik szereplője az elmúlt fél évben ismertté vált, csupán 10,7 magnitúdós C/2017 T2 (PANSTARRS) üstökös. Ez a csóvás vándor is produkált szép együttállásokat, amiket rendre sikerült is megörökítenem, de számomra mégis ez lett a legkülönlegesebb.
Érdekesség, hogy a két üstökös látszólag nagyon közel helyezkedett el az égbolton (kb. 160'), fizikailag 190 millió km választotta el őket, ami nagyobb mint a Nap-Föld közötti távolság.
A képfeldolgozást a minimális expozíció jel-zaj aránya mellett megnehezítette, hogy a felvételt nem csupán a csillagokra, hanem külön-külön a két üstökösre is igazítani kellett.
Az objektum neve: | C/2020 F3 (NEOWISE) |
Csillagkép: | Virgo |
Koordináták: | R.A. 13 h 35 m 46 s Dec. +11° 19′ 42″ |
Az objektum típusa: | Üstökös |
Távolság (Naptól): | 158 millió km |
Távolság (Földtől): | 162 millió km |
Látszólagos méret: | Kóma: 7'; |
Fényesség: | 6,7m |
Periódus: | 6 900 év |
Sebesség: | 41 km/s |
Időpont: | 2020. 08. 11. 23:35-23:43 UT |
Összesített exp. idő: | 5 perc |
Helyszín: | Chilescope - Chile, Río Hurtado, El Sauce Observatory |
Kamera: | FLI MicroLine 16200 |
Objektív: | Chilescope VST - Nikon 200 mm f/2 |
Mechanika: | 10Micron GM1000HPs |
Vezetés: | Autoguiding |
Fényerő, fókusz: | f/2, 200 mm |
Light: | 2 x 60 s Lum, 1 x 60 s R, 1 x 60 s G, 1 x 60 s B |
Dark: | 20 |
Dark Flat: | 30 |
Flat: | 120 |
Bias: | 40 |
Feldolgozás: | Astro Pixel Processor, PixInsight, Adobe Lightroom, Adobe Photoshop |
Helye az égbolton
Feliratozva
Elhelyezkedésük a Naprendszerben
A C/2020 F3 (NEOWISE) és a C/2017 T2 (PANSTARRS) - 2020. 08. 12. (r.)
Főbb objektumok: C/2020 F3 (NEOWISE), C/2017 T2 (PANSTARRS)
Az objektum neve: | C/2017 T2 (PANSTARRS) |
Csillagkép: | Boötes |
Koordináták: | R.A. 13 h 43 m 41 s Dec. +13° 11′ 48″ |
Az objektum típusa: | Üstökös |
Távolság (Naptól): | 311 millió km |
Távolság (Földtől): | 352 millió km |
Látszólagos méret: | Kóma: 2'; Csóva: 18' (PA 340°) |
Fényesség: | 10,7m |
Periódus: | 233 474 év |
Sebesség: | 29 km/s |