Magamról

Majzik Lionel vagyok, 1992-ben születtem Budapesten, de lakóhelyem mindig is Tápióbicske volt. Jelenleg Budapesten és Tápióbicskén élek megosztva. 2014-től a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskolában tanítok Budapesten. Tagja vagyok a Magyar Csillagászati Egyesületnek (MCSE) és a Magyar Asztrofotósok Egyesületének (MAFE).

Tanulmányaimat a tápióbicskei Földváry Károly Általános Iskolában kezdtem, ahol 7. osztályos koromban a fizika és földrajz órák felkeltették érdeklődésemet a csillagos égbolt iránt. Egy binokulár volt a háznál és egy csillagászati szakkönyv, amely pont a kezdő égboltfelfedezők útját irányítja. Ezeket elővettem a porosodó helyükről és elkezdtem őket használni. Ha visszagondolok ez az időszak alapozta meg bennem a komoly érdeklődést. A binokulárt leváltotta egy szerény képességű 5 cm-es lencsés távcső, mellyel sikerült megfigyelnem a Jupiter holdjait. Még mielőtt elhagytam volna az általános iskolát, egy 10 cm-es lencsés távcsövet kaptam a szüleimtől, amellyel már komoly megfigyeléseket végezhettem a napfoltokról, üstökösökről. Ezekben az időkben már tagja voltam a Magyar Csillagászati Egyesületnek is.

Középiskolai tanulmányaimat Nagykátán végeztem. Ez idő alatt egy 20 cm-es Dobson távcsövet sikerült beszerezni. Ez volt tíz évig a főműszerem. Számos üstököst és mély-ég objektumot megfigyeltem vele. Akkoriban a Magyar Csillagászati Egyesület Tápiómenti Helyi Csoportjának vezetésében is részt vettem: több csillagászati előadást és távcsöves bemutatást szerveztünk a Tápió-vidék iskolái és művelődési házai számára.

2010-ben az érettségit követően, a jászberényi Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar tanító szakjára nyertem felvételt. Ez az időszak nem volt túl alkalmas a távcső aktív használatára, így szüneteltettem. A hobbi megszakítását nagyban elősegítette, hogy mindig is szerettem volna megörökíteni azt, amit látok - bemutatni mindenki számára, hogy milyen lenyűgöző az univerzum. Ezt egy főiskola mellett lehetetlen volt kivitelezni, így megmaradt egy távoli célomnak.


Amikor 2014-ben befejeztem a főiskolai tanulmányaim, tanítóként a budafok-tétényi Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskolában kezdtem el dolgozni. A második tanévemben már sikerült elindítani a csillagászati szakkört. A szakkör hatására újra kezdtem aktivizálni magam és elővenni a távcsöveket. 

2016 tavaszán megvettem az első komolyabb digitális fényképezőgépem, amely egy bridge típusú gép volt (Sony DSC-HX300). Nagyszerű képeket készítettem vele és végre sikerült hosszú expozícós idejű felvételeket készíteni, amivel már megörökítettem a csillagokat. Egy nagy gond akadt viszont: a távcsőhöz nem lehetett csatlakoztatni, illetve nem tudott nyers fájlokat (RAW) készíteni, így pár hónap használat után el is adtam. Ekkor vettem meg a Nikon D3300-at, amelyet már lehet távcsőhöz is csatlakoztatni és tud RAW fájlokat készíteni. 
A Dobson távcső nem volt alkalmas a fényképezésre, hiszen nem követi az égitestek látszólagos mozgását - bár néha próbálkoztam Nap és Hold felvételekkel. 2017 februárjában eladtam, majd rögtön vettem is helyette egy 15 cm-es Newton-típusú távcsövet, amit elektromos csillagkövető mechanikára rögzítettem. Ezzel megvalósult az egyik gyermekkori célom: az égi objektumok fotózása.

2017 tavaszán elkészítettem az első asztrofotóim, amelyekkel egy spontán döntés után jelentkeztem a Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló által meghirdetett asztrofotós versenyre az újonc kategóriában. Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy az egyik képemet méltónak találták, hogy beválogassák a legjobbak közé és megtekinthető legyen a greenwichi csillagvizsgálóban. 

2017-ben a csillagászati szakkörömet is érte egy nagy elismerés: egy harmadik osztályos tanulóm egy változócsillag fényességét becsülte meg hetekig. Az erről készült kutatás a 2017-es Kutató Gyermekek Tudományos Konferenciájának országos döntőjén az első helyezést érte el. A sikert a 2018-as KGYTK-án megismételtük egy páros napfoltmegfigyelési kutatómunkával - amelyről részletesen beszámolt az MCSE havilapja a Meteor is.


2018-ban számos helyen tartottam országszerte kiállításokat. Ezen a nyáron elérkezett a szintlépés ideje is: megváltam a főbb műszereimtől, hogy jobb eszközöket vásárolhassak, ezáltal még szebb minőségű képeket készíthessek. 


Manapság két csoportra bontva tartom a szakköröm, kezdőknek és haladóknak. Célom, hogy a ma felnövekvő generáció figyelmét megpróbáljam felkelteni a csillagászat iránt, hiszen egyre többen élnek a maguk virtuális valóságában, amelyben háttérbe szorul a valóságos környezet megismerése.

A tükörreflexes fényképező birtokában egyre inkább elkezdett foglalkoztatni a fényképészet több területe is. A nappali felvételeimen próbálom egyre inkább tudatosan használni a lehetőségeket, de a fő profilom még mindig az asztrofotográfia maradt. Kevesebb mint egy év alatt számos sikerélmény ért az asztrofotózással kapcsolatban, de úgy érzem, még vannak fejlődési útvonalak, amelyeket ki kell taposnom a jövőben. 

gallery/arckep_800