A harmadik látványos együttállás

A C/2017 T2 (PANSTARRS) és a Messier 106
gallery/c2017t2panstarrs_m106_terkep
gallery/c2017t2_m106_an

2017. október 2-án a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System) égboltfelmérési program által felfedezett üstökösről hamar kiderült, hogy a 19,9 magnitúdós fényesség mellé hihetetlenül nagy távolság párosult. A Földtől 1,27 milliárd km, a Naptól 1,38 milliárd km távolságra járt a felfedezése idején. Az üstökösök aktivitása a Naphoz ennél jóval közelebb szokott fokozódni, ezért a felfedezése és a megjelenése ritkaságnak számít.

 

A nagy abszolút fényességű üstökös 2020. május 4-én került napközelbe (perihélium) kb. 241 millió kilométerre (1,615 CsE) a központi csillagunktól, de a pályaelhajlása miatt sajnos már 2019. december 28-án földközelbe került 227 millió kilométeres (1,517 CsE) távolságban. A jelen sorok írásakor úgy tűnik, hogy a 2020-as év legstabilabb üstököseként tekinthetünk rá. A több hónapig 8-9 magnitúdó közötti fényességgel észlelhető üstököst a tavaszi hónapokban cirkumpoláris objektumként figyelhettük meg hazánkból.

Az üstökös a Földről látható égi útjának egyik legszebb együttállását 2020. január 26/27-én a Perseus csillagkép híres ikerhalmazaival alkotta (NGC 869, NGC 884), amit február elsején sikerült is megörökítenem. Az időjárás akkor sem volt kedvező, akárcsak, a másik látványos mélyég-objektum találkozásnál, vagyis a május végi M81/M82 galaxispáros megközelítésekor. Sajnos Magyarországról az üstökös és a galaxisok legszorosabb együttállásáról lemaradtunk, de végül azt is sikerült lefényképezni

A fényképen látható együttállás a Canes Venaticiben található Messier 106 galaxissal történt. A négy karral rendelkező spirálgalaxist Pierre Méchain 1781-ben fedezte fel. Érdekesség, hogy a négy karból kettő nem a megszokott "anyagot" vagyis csillagokat tartalmaz, hanem hidrogént és gázokat, amit a galaxis közepében lévő szupermasszív fekete lyuk lőhet ki magából. Az M106 a Seyfert-galaxisokhoz tartozik, melyek valójában átmenetet képeznek a normál galaxisok és a kvazárok között, magjukat spirálkarok veszik körül, ezért szerkezetük a normál galaxisokéhoz hasonló. A csillagvárosról kiemelném még azt is, hogy a galaxis anyagát folyamatosan szívja magába a központi fekete lyuk.

 

A csekély expozíciós idő ellenére már megmutatkoznak a galaxis részletei, illetve egyértelműen látható még az is, hogy az üstökös kómája mintha enyhén "elhajlott" volna és ezért az üstökös magja nem a megszokott módon középen helyezkedett el.

 
A fénykép az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Az objektum neve:

C/2017 T2 (PANSTARRS)

Csillagkép:

Canes Venatici

Koordináták:

R.A. 12 h 16 m 40 s Dec. +46° 25′ 49″

Az objektum típusa:

Üstökös

Távolság (Naptól): 

262 millió km

Távolság (Földtől):

262 millió km

Látszólagos méret:

Kóma: 4'; csóva: 20' (PA 325°)

Fényesség:

9,4m

Periódus:

231 003 év

Sebesség:

32 km/s

Elongáció:

73°

Időpont:

2020. 06. 24. 22:52-23:23 UT

Összesített exp. idő:

30 perc

Helyszín:

Magyarország, Pest megye, Tápióbicske

Fényképezőgép:

Canon EOS 1300D (átalakított)

Távcső:

Sky-Watcher Esprit 80/400 mm apokromatikus refraktor

Mechanika:

Sky-Watcher EQ6-R Pro GoTo

Vezetés:

Lacerta MGEN-II

Korrektor:

Sky-Watcher képsíkkorrektor

Fényerő, fókusz:

f/5, 400 mm

ISO:

1600

Light:

10 x 180 s

Dark:

10

Flat:

15

Bias:

30

Feldolgozás:

Astro Pixel Processor, PixInsight, Adobe Lightroom, Adobe Photoshop

Helye az égbolton

Feliratozva

Animáció

gallery/c2017t2panstarrs_m106_solars

Elhelyezkedése a Naprendszerben

gallery/c2017t2_m106_s

A C/2017 T2 (PANSTARRS)
és A ​​​​Messier 106

Főbb objektumok: C/2017 T2 (PANSTARRS), Messier 106, NGC 4217