Együttállás a Perseusban

C/2017 T2 (PANSTARRS)
gallery/c2017t2panstarrs_1_terkep
gallery/dc_t2_fin_an

2017. október 2-án a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System) égboltfelmérési program által felfedezett üstökösről hamar kiderült, hogy a 19,9 magnitúdós fényesség mellé hihetetlenül nagy távolság párosult. A Földtől 1,27 milliárd km, a Naptól 1,38 milliárd km távolságra járt a felfedezése idején. Az üstökösök aktivitása a Naphoz ennél jóval közelebb szokott fokozódni, ezért a felfedezése és a megjelenése ritkaságnak számít.

 

A nagy abszolút fényességű üstökös 2020. május 4-én kerül napközelbe (perihélium) kb. 241 millió kilométerre (1,615 CsE) a központi csillagunktól, de a pályaelhajlása miatt sajnos már 2019. december 28-án földközelbe került 227 millió kilométeres (1,517 CsE) távolságban. Ennek ellenére a jelen sorok írása idején úgy tűnik, hogy ez az üstökös 2020 leglátványosabb égi vándora. Ehhez hozzájárul az is, hogy Magyarországról a tavaszi hónapokban cirkumpoláris objektumként figyelhető meg és az aktivitása alapján csóvára is számíthatunk.

Az üstökös a Földről látható égi útjának egyik legszebb együttállását 2020. január 26/27-én a Perseus csillagkép híres ikerhalmazaival alkotta (NGC 869, NGC 884). A téli felhős időszak kifogott rajtam, ezért csak egy héttel később tudtam megörökíteni az ikerhalmaztól addigra már távolabb került kométát. A felvétel készítését február elsején az esti órákban kezdtem el, de a kiváló átlátszóság ellenére rengeteg hátráltató körülmény is akadt. Az üstököstől 48 fok távolságra lévő majdnem 50%-os megvilágítottságú és -10,6 magnitúdó fényességű Hold zavaró fénye mellett, a viharos széllel is meg kellett küzdenem. Hiába a kis és viszonylag stabil rendszer, sajnos a felvételek vezetését sokszor megzavarta, így végül egy rögtönzött szélfogó rendszerrel és saját magam szélfogóként alkalmazva igyekeztem a széllökéseket tompítani - szerencsére sikerrel. 

Az expozíciók meghatározásánál igyekeztem közepes záridőket használni, annak ellenére, hogy az üstökös lassú sajátmozgása elbírta volna a hosszabb expozíciós időt, sajnos a Hold fénye miatt csökkenteni kellett. Az összeadott fényképen az üstökös 5' méretű kómával és kb. 8' hosszúságú csóvával rendelkezik (bár ez utóbbit nehéz a Hold miatt pontosan meghatározni). Az üstökös kómája és csóvája rendkívül látványos módon elkülönül. A jellegzetes zöld színt a kétatomos szénmolekuláknak köszönhetjük.

A fénykép bal alsó sarkát domináló objektum a Perseus-ikerhalmaz. Az NGC 869 és NGC 884 néven ismeretes kiemelkedően fényes csillagcsoportosulások - nyílthalamzok, amelyek egyenként körülbelül 300-350 csillagot és mintegy 5000 naptömegnyi anyagot tartalmaznak. Mivel viszonylag kevés csillag alkotja őket, ezért az a kevés csillag szupernagy tömegű. A halmazok 38 km/s-es sebességgel közelednek felénk, ennek ellenére természetesen aggodalomra semmi ok, hiszen 7600 fényévre találhatók tőlünk. A halmazok egymás közötti távolsága nagyjából 100 fényév.

A fénykép az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

Az objektum neve:

C/2017 T2 (PANSTARRS)

Csillagkép:

Perseus

Koordináták:

R.A. 02 h 15 m 13 s Dec. +58° 02′ 21″

Az objektum típusa:

Üstökös

Távolság (Naptól): 

304 millió km

Távolság (Földtől):

244 millió km

Látszólagos méret:

Kóma: 5'; csóva: 8' (PA 135°)

Fényesség:

9,2m

Periódus:

333 270,7 év

Sebesség:

30 km/s

Időpont:

2020. 02. 01. 19:12-20:57 UT

Összesített exp. idő:

57 perc

Helyszín:

Magyarország, Pest megye, Tápióbicske

Fényképezőgép:

Canon EOS 1300D (átalakított)

Távcső:

Sky-Watcher Esprit 80/400 mm apokromatikus refraktor

Mechanika:

Sky-Watcher EQ6-R Pro GoTo

Vezetés:

Lacerta MGEN-II

Korrektor:

Sky-Watcher képsíkkorrektor

Fényerő, fókusz:

f/5, 400 mm

ISO:

1600

Light:

19 x 180 s

Dark:

12

Flat:

15

Bias:

10

Feldolgozás:

Astro Pixel Processor, PixInsight, Adobe Lightroom, Adobe Photoshop

Helye az égbolton

Feliratozva

Animáció

gallery/c2017t2panstarrs_1_solars

Elhelyezkedése a Naprendszerben

gallery/2017t2panstarrs_1_s


A C/2017 T2 (Panstarrs) és a Perseus-ikerhalmaz

Főbb objektumok: C/2017 T2 (Panstarrs), NGC 869, NGC 884

Az objektum neve:

Perseus-ikerhalmaz, NGC 869, NGC 884, C14

Csillagkép:

Perseus

Koordináták:

R.A. 02 h 20 m 23 s Dec. +57° 09′ 05″

Az objektum típusa:

Nyílthalmaz

Távolság:

7 600 fényév

Fényesség:

3,7m (NGC 869) és 3,8m (NGC 884)

Látszólagos méret:

Csillagok száma:

Halmazonként kb. 300 csillag

Megfigyelhetőség:

Őszi és téli hónapokban