A Perseidák árnyékában

21P/Giacobini-Zinner
gallery/giac2_terk
gallery/giac4_fin_2400_annotated

A francia csillagász Michel Giacobini 1900. december 20-án a Vízöntő csillagkép felé fordította távcsövét. A megfigyelése során észrevette az addig nem detektált égi vándort. A korabeli pályaszámítások hamar rávilágítottak, hogy egy rövid periódusú üstökös felfedezéséhez van szerencséje és kb. 6,52 éves Nap körüli pályát számítottak ki. Az 1907-es visszatérése elég rossz megfigyelési körülmények között történt, így nem pontosították a pályaadatokat. Az üstökös visszatérését 1914-re várták. A német Ernst Zinner joggal lepődött meg, amikor 1913. október 23-án a Beta Scutii körüli változócsillagokat tanulmányozva felfigyelt egy üstökösre. A felfedezését követően a pályaszámítások rámutattak, hogy ez az üstökös megegyezik a Giacobini által észlelt üstökössel. A hivatalos elnevezésénél figyelembe vették Zinner felfedezését is, ezért az üstökös mindkét felfedező nevét őrzi. 

Az üstökös közelebbi "vizsgálaton" is átesett már, ugyanis 1980-ban az International Cometary Explorer nevű űrszonda áthaladt az üstökös ioncsóváján. Érdemes azt is tudni róla, hogy nem csak ilyen módon kereszteztük/keresztezzük a csóva útját. Bolygónk éjszakai égboltját minden év októberének közepén az úgynevezett Draconidák meteorraj hullócsillagai ékesítik.  A meteorraj forrása nem más, mint a 21P/Giacobini-Zinner üstökös csóvájának maradványa. A meteorraj eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Draconida meteor tűnt fel az égen. Meg kell jegyezni, hogy voltak azonban olyan évek is, amikor nem volt semmiféle aktivitása pl. 1940-ben. 

Érdekesség, hogy az üstökös jelenlegi keringési ideje pont olyan időtartamú, hogy minden második visszatérésekor a Nap ellentétes oldalán kerül napközelbe, vagyis csak 13 évente figyelhető meg kedvező helyzetben a bolygónkról.

 

A 2018-as napközelsége előtt nagyjából egy hónappal, a Perseidák éjszakáján fényképeztem az üstököst. Különösen nagy élmény volt az expozíciók készítése közben figyelni a csodálatos égi jelenséget, főleg annak tudatában, hogy a megörökítés alatt álló üstökös is egy ehhez hasonló meteorrajjal teszi még érdekesebbé az éjszakai égboltot. 

 

A felvételen több PGC előjelű galaxis is látható, viszont az expozíció rövidsége nem tette lehetővé, hogy ezek látványosan megjelenjenek a fényképen. Sajnos a rögzítés ideje alatt többször fátyolfelhőzet vonult át az üstökös előtt, így számos felvételtől el kellett búcsúznom a feldolgozás során. 

 

Az objektum neve:

21P/Giacobini-Zinner

Csillagkép:

Cassiopeia

Koordináták:

R.A. 02 h 05 m 02 s Dec. +65° 47′ 23″

Az objektum típusa:

Üstökös

Távolság (Naptól): 

163 millió km

Távolság (Földtől):

76 millió km

Látszólagos méret:

20'

Fényesség:

7,8m

Periódus:

6,54 év

Sebesség:

37 km/s

Időpont:

2018. 08. 12. 21:57-23:07 UT

Összesített exp. idő:

46,5 perc

Helyszín:

Magyarország, Pest megye, Tápióbicske

Fényképező:

Canon 1300D (átalakítás nélkül)

Távcső:

Egyedi építésű 200/800 mm Newton reflektor

Mechanika:

Sky-Watcher EQ6-R Pro GoTo

Vezetés:

Lacerta MGEN-II

Korrektor:

Sky-Watcher f/4 kómakorrektor

Fényerő, fókusz:

f/4, 800 mm

ISO:

1600

Light:

31 x 90 s

Dark:

15

Flat:

15

Bias:

15

Feldolgozás:

PixInsight, Adobe Lightroom, Adobe Photoshop

Helye az égbolton

Feliratozva

Animáció

gallery/giacobini_ss

Elhelyezkedésük a Naprendszerben

gallery/giac_an_2


21P/Giacobini-Zinner

Főbb objektumok: 21P/Giacobini-Zinner, PGC 138061